Régen voltam... azt nem írom ,hogy semmi nem történt és ezért nem jöttem mert ez nem igaz...
Velünk konkrétan..ugye a most már Férjem....) visszarepült külföldre....azóta is ott van..dolgozik...én itthon a kincsemmel....a nyakamban minden c@rsággal...utálom...nem akarom már sokáig ezt így... elegem van és érzem ez a fél év sokat kivett belőlem!!! Lelkileg is fizikailag is... szeretnék végre együtt lenni a férfival akit imádok szeretném végre együtt tudni a családot!!!És szeretnék a terhekből visszaadni a páromnak mert egyedül sok.... :((( Ki kellene adni a fáradt gőzt.. mert a családnak se jó ha rajtuk csattan...viszont én morgós vagyok.. kimondom megnyugszok...a párom már tudja...:) Hálás is vagyok hogy ezt így elviseli...
Most már ott tartok egyébként hogy ha valaki bekóstol az meneküljön mert keresztbe lenyelem...és akkor még finom voltam...:)
Elegem van abból is ami azóta is tart,hogy nem megy semmi rendesen ... amikor azt hiszem ,hogy oké minden és itt a finish....akkor betojik valamit az ég és jönnek a megszokott akadályok...de kérdezem én...MIÉRT PONT MINDIG NEKÜNK ??????? nincs más aki kapja az égi áldást???
Másnak miért olyan könnyű minden, miért kap meg elsőre mindent az élettől????? Miért nem kell küzdenie ,harcolni semmiért.... nekem miért igen???Nekünk miért nem lehet már végre nyugalom???Ezt a fél évet aminek még nincs is vége tehát csak több lesz.... ezt senki nem adja vissza ,se a gyerekemnek se az apjának se nekem... ez elveszett , ezt elvették tőlünk!!!!
Majd alkalomadtán megköszönöm ...:((
Közben kísért a múlt is kicsit.. az én adottságom ami néha áldás néha inkább átok... ismét elköszönt tőlem valaki-.... érezte m , és tudtam féltem hogy jaj vajon ki az... próbáltam utána járni a családom nem lepődik meg ha közlöm ,hogy mit érzek.. :( és akkor megtudtam ,hogy valóban elköszönt egy nagyon kedves ember..volt időszak amikor apám helyett apám volt.... nagyon szerettem de az élet már csak úgy rendezte hogy egyszer csak másfele mentek az útjaink.... aztán hallottam róluk , elváltak ,stb..... és most elment...:((
Meggyászoltam...az jó hogy nekem még úgy él az emlékeimben és így is marad ... ahogy ismertem , a beteg megtört embert nem is láttam...
Most én vagyok úgy ,hogy attól félek az elmúlt időszak vissza köszön és bosszút áll... stresszeltem eleget... idegeskedtem, és most nem is érzem magam túl jól...kicsit parázom is mert itt van a kislányom itt van a férjem az új élet küszöbén állunk... és most sem és soha nem lehetek beteg.. voltam eleget beteg testileg is lelkileg is....
Mielőbb megyek is orvoshoz... teljesen ki akarom magam vizsgáltatni! Nem szeretem a bizonytalanságot, ha nem tudom mi van mi vár és mikor... utálok várni főleg ha úgy érzem felesleges mert azonnal is lehet megoldás....és válasz!!!
A türelem az nem nagyon szerepel a szótáramban... ez is baj ám.. tudom!!
Na most ezek voltak a híreink.....majd jelentkezem!!Pusszancs....
